О себе:Emlékeimet egy hosszú uton szétszortam
Valaha egyszer régen én is boldog voltam
Hisz rég volt már csupán homályosan emlékszem
Szivem megtelt érzésekel rég széttéptem
Boldogságot nem kaptam hisz nem is kértem
Köszönök mindent az urnak mit idáig elértem
Csak azt mondom egy lépest hátra, kettőt előre
Betűk, sorok, szavak mi szomoruságomat megtörje
Mosojgó arc, egy szerető ölelés mi hiányzik életemből
Ezt a mélyre hasito fájdalmat kitépném szivemből
Évek repültek el mellettem, csak némán halgattam
Szobám sötét kis sarkában egyedül maratam
Árnyékba húzotam, ahol senki sem láthat
Ugy gondoltam ezen a helyen már senki sem árthat
Igy lassan a saját siromat megástam
Ez fáj kimondani, de csak egy segitö kézre vártam