Közel sem vagyok tökéletes.
Hibáztam és hibázom.
Adtam már sok mosolyt és könnyet is.
Csalódtam és okoztam csalódást.
Sokszor hittem annak akinek/amiben nem kellett volna és elfordultam attól akiben/amiben kellett volna hinnem.
Szerettem és gyűlöltem néha meggondolatlanul.
Vártam mikor már nem kellett volna, és kapkodtam, mikor még várnom kellett volna.
Voltam már túl türelmes, de ijesztően türelmetlen is, néha önző, vagy túl megalkuvó ,
… de EMBER vagyok!
Nem hazudik a szemem, de remélem látszik,
nem vagyok olyan lány aki más érzéseivel játszik..
Minden életkornak megvannak a maga örömei, de ezeket sajnos mindig megkésve ismerjük fel.