О себе:Csendrappszódia
Írta: Noszlopi Botond
Már buta vagyok, korom meghalad,
nem írok, nem olvasok jövőben,
könyvet semmi, de semmi szín alatt.
Éhes hústömb, kéjlény lett belőlem:
felfordulhat mindenki felőlem.
A költő vinnyog csupán még bennem,
de elhallgat ő is majd egykoron.
Elhallgatja, hogy emberke lettem,
gondolkodtam és hitetlenkedtem,
s aztán egy napon mindent megettem,
mi körbe vett, s közben nyugtatgattam
magam hogy: „jól van, csitt-csitt kicsikém,
pusztulj csak szép lassan, csendben, tentetente,
minden a legnagyobb rendbe’!”
Elhallgatja, hogyan döglöttem, mint
a dög éjszaka, nappal mindenütt,
onániákból orgiákba át
követvén a disznók fároszát, a
diszkót, és húgyszagomat a szélben,
ha magam alá vizeltem az éjben
hernyótól, gyorstól, felkoholtól, vagy
épp hogy megpukkadjon a szolganép
a szökőkútba szartam csendesen.
Elhallgatja, hogy mit tettek velem:
kizsigereltek, kiszipolyoztak,
tiszta voltam de beszappanoztak,
szép voltam mégis kicicomáztak,
okos voltam hát isibe zártak,
pénzem volt, rögtön elvették tőlem,
és csodálkoztak, ha embert öltem.
Mindenki csak a vesztemet várta
a dalra, hol majom a ketrecét
rázza, szemem kidülledt, a nyelvem
kiöltött, segglyukam beforradt, mint
a köldök, s csak vigyorogni tudtam.
És elhallgatja, hogy megszakadtam,
és kínoz a kínoz a kínoz a
kínoz. Agyam éterbe masíroz,
viszont a testem itt alant maradt,
billentyűzetet pötyörész, rohad,
tévére bambul s valóság sója
hétköznapjait dúsan felsózza.
Füstöt szív ezerrel, nyalja, fújja,
rúgkapál gége s tüdő rugója,
s rákban enyészik el végül, földet
kapva válaszul és istenéül.
Elhallgatja, hogy kifulladásig
küzdöttem azért, hogy hosszabb legyen
életem és ebbe haltam bele.
Amíg a másik, a pénz istene,
félelmet küldött kerubnak elém,
ki ha a paradicsomba visszavágytam
lenyeste herémet lágyan.
S én, a bússág vén eunuchja így
bolyongtam kószán a világban, hol
megdögleni sem lehet nyugodtan
ékágé-, katéter-, kórházágytól,
nagy fehér varázslók varázsszere:
gyógyszer és kezelés mágiáktól.
Elhallgatja, hogy azt kaptam, ami
a jussom, mi elől nincs hogy, és nincs
aki fusson. Hiszen mindezt tudja,
hogy megérdemelte, kialkudta,
és megvehette, eladhatta és
visszaválthatta, könyöröghette,
hogy megvegyék tőle, reklamálta,
és reklámozta, reklámáron a
nagy örömet hozta, fogyókúrát,
kockás hasat, gyümölcsöket és jó
vitaminokat, egészséget mit
másnál nem lehet kapni, csak nála,
vért, hogy visszatöltsék a halálba,
sorsjegyet, amit jobb sorsra válthat,
a szerencsés nyertes majd magának.
A spermám a bankban leadhattam,
hogy énem, e szép fajt fenntarthassam.
Megkaptam mindent, mit megrendeltem:
boldogságot emitt idegenben,
és seggnyalásért van érdemrendem
Írta: Noszlopi Botond