"Szeress,mert rövid az élet,
Szeress,mert szeretlek téged.
Szeress,hogy velem boldog legyél,
Szeress,nehogy egy életet tönkre tegyél.
Szeress,hogy viszont szeresselek,
Szeress,hogy tudjam:Szerethetlek!
Ameddig szeretsz,addig élek,
Szeress sokáig,mert meghalni félek!!!"

"A lány szerette,
A fiú nem.
A lány fel nézett rá,
A fiú nem.
A lány szerelmet vallott,
A fiú megalázta,
A lány sírt végette,
A fiú kinevette.
Csak akkor jött rá mit tett,
A mikor a lány sírjára virágot tett..."

Ültem a földön... csak ültem. Nem tudom hány percig vagy óráig...
csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a
derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk...
csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád,
megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott, akkor,
mindig és most! Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt,hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek... szeretlek!